Okt. 12-én ünnepélyes keretek között nyitotta meg kapuit az 51. frankfurti könyvvásár, amelynek fõszereplõje, díszvendége ebben az évben Magyarország és a magyar kultúra. A hivatalos megnyitón Göncz Árpád magyar köztársasági elnök is megjelent. Esterházy Péter író beszédében egyenesen irodalmi nagyhatalomnak nevezte Magyarországot, ugyanakkor hozzáfûzte, hogy a magyar nyelv elszigetelõdött, immár börtön az irodalmárok számára. A könyvvásár okt. 13-án nyílt meg a nagyközönség számára. A világ legnagyobb könyvvásárán nem csupán magyarországi, hanem határokon túli és nyugati magyar kiadók is kiállítják könyveiket. Erdélyi kiadók - köztük a Bihari Napló Kiadóvállalat vagy a Romániai Magyar Könyves Céh - a Török Miklós vezette Frankfurti Német-Magyar Társaság standján nyertek kiállítási helyet. Több jeles erdélyi író és költõ, többek között Kányádi Sándor, Lászlóffy Aladár és Kántor Lajos is ellátogatott Frankfurtba. /Králik Lóránd: Helyszíni tudósítás a frankfurti könyvvásárról. = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 14./ A Frankfurt '99 Nemzetközi Könyvvásáron okt. 13-18-a között a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó 46 könyvcímmel vesz részt. /A Pallas-Akadémia Frankfurtban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 14./
1999. október 19.
Egy héten át Magyarországra, pontosabban a magyar irodalomra figyelt a nemzetközi könyvpiac, mialatt zajlott az 51. majna-frankfurti nemzetközi vásár. A magyar állam 610 millió forintot áldozott a németországi jelenlétre, 250 szerző könyvének megjelenését támogatta erre az eseményre. A vásáron 94 magyar kiadó vett részt, összesen 10 ezer kötet és 600 magyar író, költő, művész fordult meg a városban. A nagyszabású eseményt Magyarországon éles kulturális és politikai viták előzték meg és kísérték. A kultúrharcot az váltotta ki, hogy a frankfurti magyar részvétel paramétereit az előző, balliberális magyar kormány határozta meg, kirívó aránytalanságokkal a nemzeti oldal rovására. A Horn-Kuncze-kabinet örökébe lépett polgári kormánynak már csupán apró kiegészítéseket állt módjában eszközölni, a magyar jobboldal ennek ellenére mindvégig nehezményezte, hogy Frankfurtban a magyar irodalmat, kultúrát 70 százalékban zsidó származású alkotók, művészek képviselik, ezenfelül elsöprő többségben baloldali érzelműek. A kultusztárca illetékes államtitkára kénytelen volt elismerni: az Orbán-kormánynak már nem volt módjában elődjének minden rafinált húzását kompenzálni. Olyan magyar művek is szerepeltek például a vásáron, amelyeket nyugati, esetenként kommunista gyökerű zugkiadók jelentettek meg, ismeretlen eredetű pénzen. A kiutazó "alkotók" között pedig szép számmal voltak nevesincs-művesincs írópalánták, bértollnokok és háziszerzők, pályázatírók és katedraművészek, újdondászok és veterán kultúrharcosok. A 125 meghívott között csupán hét erdélyi - többé-kevésbé itthon is élő - író volt: Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc, Láng Zsolt, Lászlóffy Aladár, Sütő András, Szilágyi István, Szőcs Géza... /Magyar Frankfurt. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 19./
1999. november 25.
Leltárt kellene készíteni egyszer magyar létformáinkról, írta Lászlóffy Aladár. Abba a leltárba fel kellene venni "minden templomot, a jáki romokat és a magyarigenit, ahol a falak állnak csak, maholnap nem ül be közéjük senki." /Lászlóffy Aladár: Nomád milleneum. = Helikon (Kolozsvár), nov. 25./
2000. január 11.
1989. dec. 22-én, amikor még ropogtak a fegyverek, két kolozsvári tanárember, Balázs Sándor és Nagy György megkeresték azokat az ismert értelmiségieket, akikről úgy vélték, hogy tehetnek és tennének is a romániai magyarság jövőjéért. Kettőjük szervező munkájának köszönhetően másnap, dec. 23-án 15 ismert kolozsvári értelmiségi megszövegezte a Hívó Szó című kiáltványt, amelynek jelentősége - az elmúlt 10 év bizonyította - csak a Kós Károly Kiáltó Szavához mérhető. A Szabadság 1989 karácsonyi lapszámában, december 24-én megjelenő Hívó Szó visszhangra talált. Délután a Szabadság szerkesztőségében találkoztak azok, akik úgy vélték, hogy elérkezett a cselekvés ideje. Ekkor alakult meg a Magyar Demokrata Tanács. A Balázs Sándor, Balogh Edgár, Balogh Ferenc, Benkő Samu, Cseke Péter, Cs. Gyimesi Éva, Csetri Elek, Gáll Ernő, Jakó Zsigmond, Jenei Dezső, Kántor Lajos, Kányádi Sándor, Lászlóffy Aladár, Nagy György által aláírt kiáltvány beszélt a legsürgősebb feladatokról is: a Bolyai-egyetem, az Erdélyi Múzeum-Egyesület visszaállításáról, az anyanyelvhasználat jogi és intézményes biztosítékainak megteremtéséről is. Felmerül a kérdés, hogy a két szervező, Balázs Sándor és Nagy György miért épp a felsorolt személyeket szervezték be azon a decemberi napon. A most induló sorozat egyik interjúalanya így vallott erről a kérdésről: "A személyek kiválasztásában szerepet játszott az, hogy addig kik vállaltak valamilyen társadalmi-politikai szerepet, mennyire szólhatnak hitelesen a város lakóihoz és egyben a romániai magyarsághoz. Természetesen nagyon különböző volt az egyes aláírók társadalmi-politikai előélete, életkora egyaránt. Voltak közöttük közismert ellenzékiek, akiket a Szekuritáté éveken át zaklatott, de voltak közöttük egyetemi tanárok, szerkesztőségben dolgozók, olyanok, akik nem voltak teljesen ellehetetlenítve ebben az időszakban, akik bizonyos fokon a nyilvánosság előtt is képviselhettek valamit. Szerepük megítélése nyilván a történelemre tartozik és nem a mai politikára, és főképp nem a pitiáner kibicekre, akik ma úgy tüntetik fel magukat, hogy ők jogosan ítélkezhetnek." - Jenei Dezső, a Hívó Szó egyik aláírója foglalta össze a kezdetet. "Kolozsváron is lőttek. Az emberek féltek, de bizakodtak. Karácsony nagyhete lévén a templomokban minden este volt áhítat. 22-én este az unitárius templomban csak a sekrestyés, Pista bácsi, Szabó Dezső tiszteletes és én voltunk. A továbbiakat, akár a Balogh Edgár nemrég megjelent emlékiratából, a Számadásomból is lehetne idézni. A Hívó Szó úgy született meg, ahogyan ott olvasható. December 22-én reggel Balogh Edgárnál jelentkezett Balázs Sándor és Nagy György. Balogh Edgár azonnal megfogalmazott egy kiáltványt. Másnap Gáll Ernőnél találkoztak. A végleges megfogalmazást Balázs Sándor, Kántor Lajos, Gyímesi Éva végezték el. - Ma már majdnem mindenki csalódott a megvalósításokkal kapcsolatban. Nem az történt, amire számítottak. Sokak szerint ezért bizonyos mértékben az RMDSZ politikai vezetőségét terheli a felelősség. Jenei Dezső csalódott, az RMDSZ-ben, amelynek létrejöttéhez ő maga is hozzájárult. /Gál Mária: Kezdetben volt a Hívó Szó. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./
2000. január 27.
Szabó Csaba regényes nyomozásainak tematikus gyűjteménye, Az egri hullócsillagok 1998-ban jelent meg, akkor a szakma, de a szerző is tanácstalan volt, milyen műfajhoz sorolható debüt-kötete. Egyesek a Nemeskürty István által népszerűvé vált regényes nyomozások (történelmi tudósítások) erdélyi megfelelőjének tekintette a kötetet. Lászlóffy Aladár jegyezte meg: "azon a színvonalon startolt, amely méltó a kolozsvári hagyományokhoz". Jelenleg Szabó Csaba a magyarországi Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány ösztöndíjasaként könyvének egyetemi segédanyaggá való átdolgozását végzi. Most pedig napvilágot látott újabb könyve: Tátorján szél, Tinivár Könyvkiadó, 1999, Kolozsvár. A szerző ezt tekinti első szépirodalmi alkotásának, melyben az Erdély-mítoszról és önmagáról írt. Szőcs István szerint a Tátorján szél műfaját leginkább szintetikus mesének vagy novellának lehetne nevezni. - A 35 éves szerző érdeklődési köre rendkívül szerteágazó. /Kerekes Edit: Titkok történetének ideje. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 27./
2000. február 25.
A Helikonban Lászlóffy Aladár köszöntötte a 70 éves Csoóri Sándort. "Az olyan egyetemes magyar személyiség hatását, mint amilyenné Csoóri Sándor intézményember, nemzeti mindenes, világszövetségek és kuratóriumok érdemes elnöke satöbbi, satöbbi vált a saját és nemzeti elmúlt három-négy évtizedének örököseképpen - megkerülni, semmibe venni már nem lehet, de mondvacsinálni, címkézni, megpróbálkozni a lefokozásával /még vagy már/ nagyon is lehetséges." /Lászlóffy Aladár: Hattyúkkal ágyútűzben. A 70 éves Csoóri Sándor köszöntése. = Helikon (Kolozsvár), febr. 25./
2000. április 1.
Márc. 31-én bensőséges hangulatban ünnepelte a Szivárvány gyermeklap fennállásának tizedik évfordulóját. A Szivárvány tulajdonképpen az 1980-ban megjelent Haza Sólymai gyermeklapból alakult. Zsigmond Emese főszerkesztő kérésére egyperces megemlékezéssel adóztak a nemrég elhunyt Marton Lili emlékének. - A legjobb hazai alkotók írták, rajzolták ezt a lapot is, mely nemhogy káros lett volna, ahogyan azt egyesek remélték, hanem éppenséggel egy új Napsugár-olvasó gárda kialakulásához járult hozzá. A lap húsz évfolyamát Szilágyi Domokos, Bajor Andor, Fodor Sándor, Kányádi Sándor, Marton Lili, Bálint Tibor, Lászlóffy Aladár, Jánky Béla írók neve fémjelzi. Egy gyermeklap sikere nemcsak az írókon múlik, hanem az illusztrátorokon is. Soó Zöld Margit, Unipán Helga, Forró Ágnes, Székely Géza, Venczel János neve mellé most már a fiatal generáció is felsorakozik. A gyermeklap ma is 22-24 ezres példányszámban jelenik meg. /Horváth Gyöngyvér: Tízéves a Szivárvány. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 1./
2000. május 4.
A Korunk legutóbbi lapszámát az internetnek szentelte. Ez az a hely, ahol a vizualitás térhódításával, a virtualitás diszkrét bájával, a cyberglóbusz földrajzával, történelmével, művészetével, filozófiájával kapcsolatos kérdések mindegyikére kimerítő válaszokat kaphat a tisztelt szörföző. Az internet makacsul ellenáll az értelmezési kísérleteknek. Avagy hogyan értelmezendő a hatékonyság határa? Lászlóffy Aladár optimistán azt állítja, létezik Internet nélküli ember. Az internet "teljesen megváltoztatta az életem(tünk)" - véli Almási Miklós. Miért? Azért, mert "új osztálykülönbségek születtek: egyre jobban elválik egymástól az, akinek van (számítógépe, angoltudása, hozzáférési lehetősége), és az, akinek nincs (és fogalma sincs arról, mi az). A két csoport anyagi-szellemi státusa, életformája egyre jobban széttart: akiknek nincs, leszakadnak, előbb csak ezt-azt nem tudnak, aztán gettóba záródnak." Szép új világ! Kulturális értelemben az internet robbanásszerűen változtatta meg az évszázados hagyományokat: a könyvkultúrát felváltja a netkultúra. Kőrösi Csoma Sándor CD-ROM-ra kerül, gyermekeinknek esti helyett cyber-mesét mondunk. Moszkvából Silicon Valley-be költöztették az internacionalizmus (ma globalizmus) Mekkáját, Pravda helyett Wired lobog a világpolgár kezében. Egyébként is: ki a csoda William Butler Yeats? Rajta van a hálón? Ha nincs, akkor nem létezik. - A lap képanyaga a Rave Webmuseum of Cyberart művészeitől származik. /Az Internetről - Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 4./
2000. május 13.
Kolozsváron máj. 12-én Lászlóffy Aladár mutatta be Gazdovits Miklós Az erdélyi örmények történetéből című kötetét. "Mi két, megmaradást tudó náció keveredéséből vagyunk" - mondotta. A szerző köszönetet mondott a stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesületnek (elnöke Tamás György), annak az 58 svédországi, amerikai, magyarországi, svájci és romániai magyarörménynek, akiknek az anyagi támogatása segítette a Szamosújvár megalapításának 300. évfordulója tiszteletére kiadott könyv megjelentetését. /Magyarörmények múltidézője. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 13./ Gazdovics Miklós Az erdélyi örmények történetéből című könyvét a Duna TV-ben május 27-én bemutatják be. /Örmény história a Duna TV-ben. = Brassói Lapok (Brassó), máj. 26./
2000. május 29.
Nyolcadik alkalommal tartották meg Kolozsváron, május 26-27-én a Szabédi-napokat. Az összejövetel szervezői az Anyanyelvi Konferencia, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület országos elnöksége, a Korunk-stúdió valamint az RMDSZ ügyvezető elnöksége voltak. A tudományos ülés témája: Tanári személyiségjegyek, minőségi követelmények az egyetemi oktatásban. Az előadók: Lászlóffy Aladár, Péntek János, Pomogáts Béla, Poszler György, F. Ferenci Rita, Kása Zoltán, a BBTE prorektora, Bernáth László, Kötő József tanügyi államtitkár, Juhász Tamás teológiai professzor és Tverdota György. A megjelentek koszorúztak a Szabédi emlékháznál, majd Szabédi László sírjánál, a Házsongárdi temetőben. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), máj. 29. - 1731. sz./
2000. augusztus 18.
Aug. 16-án Kolozsváron, a Brassai Gimnáziumban ünnepelték az irodalombarátok a 75 esztendős költő, Csávossy György legújabb, Ilyenkor ősszel című verseskötetének megjelenését. Az egybegyűlteket Szabó Árpád unitárius püspök házigazdaként köszöntötte, majd Lászlóffy Aladár költő méltatta pályatársát. /Sándor Boglárka: Az erdélyi öröm költője. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 18./
2000. augusztus 26.
Pálffy G. István, a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) elnökségi tagja szerint félreértelmezték a Tőkés-interjú kapcsán tett nyilatkozatát. Mint ismeretes, Tőkés László elismerte, hogy a Szekuritáté kényszerének hatására megírta saját beszervezési nyilatkozatát, amelyet viszont nem írt alá. A Szabadság ismertette a Népszabadságnak Pálffyval készített interjúját, amelyben az kijelenti: az MVSZ levélben kéri fel a püspököt, hogy tisztázza az ügyet a szervezet vezetősége és a közvélemény előtt. Amennyiben bebizonyosodik, hogy valamilyen formában együttműködött a Szekuritátéval, le kell mondania az MVSZ tiszteletbeli elnöki tisztségéről. Az MVSZ vezetősége a Pálffy-interjúra reagálva cáfolta, hogy a testület magyarázatot követelne Tőkéstől, és elhatárolódott a nyilatkozótól, aki az MVSZ májusi kongresszusa után 12 társával együtt egy alapszabályzat-újító küldöttgyűlés összehívásáig különben már felfüggesztette tevékenységét az elnökségben. Pálffy G. István azzal kereste meg lapunkat, hogy - ezúttal a saját maga - helyzetét tisztázza az erdélyi közvélemény előtt. Számomra azért különösen fontos ennek a helyzetnek a tisztázása, mert egész életemet a határon túli magyarok szolgálatára tettem föl, és nem szeretném, ha így szerzett becsületemen bármiféle folt esne. A tizenkettek közt, akik felfüggesztettük tevékenységünket a Magyarok Világszövetségében, sokan vagyunk olyanok, akikre az elmúlt tíz-tizenöt évben nemegyszer borzalmas és természetesen alaptalan rágalmakat szórtak. Mi tehát tudjuk, hogyan működik a rágalomhadjárat, ezért eszünk ágában sincs hasonló eszközökhöz folyamodni - nyilatkozta a Szabadságnak Pálffy G. István. Nem szeretné, mondta, ha Tőkés Lászlóra bármiféle gyanú árnyéka vetülne. Azt szeretné, ha elcsitulnának ezek a viharok, Tőkés László tisztasága pedig mindenki számára megkérdőjelezhetetlen maradna. Azt szeretnék, ha az erdélyi kiválóságok teljes kara benne lehetne az MVSZ vezető pozícióiban. ″Mi nem tudjuk elfogadni azt, hogy Erdélyből Sütő Andrásnak, Kányádi Sándornak, Farkas Árpádnak, Lászlóffy Aladárnak, Király Károlynak, hogy csak néhányat említsek az erdélyi magyarság meghatározó egyéniségei közül, semmi szerepük ne legyen a Magyarok Világszövetsége, a magyarság legnagyobb testülete irányításában.″ ″Nem szeretjük, amikor zárakat cserélnek le, őrző-védő gorillákat állítanak az MVSZ ajtajaiban, amikor kizárással fenyegetnek jeles embereket.″- mondotta. Pálffy szerint az MVSZ-en belüli feszültségek fokozódása miatt a felelősség elsősorban Patrubány Miklóst terheli. /Székely Kriszta: A tisztázás tisztázása. Pálffy G. István: Az MVSZ minden magyaré... = Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./
2000. október 2.
A hét végén Budapesten harmadszor rendezte meg az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület az egyházi konferenciát, melyre Ausztriából, Németországból és Erdélyből is eljöttek a magyarörmények. A Magyarörmény kulturális napok keretében fellépett a szamosújvári örmény katolikus székesegyház jól ismert kórusa is, majd Lászlóffy Aladár mondott beszédet. A budapesti rendezvényen részt vett a szamosújvári Pro Armenia Alapítvány is, élén Tarisnyás Csilla tanárnővel. /Erkedi Csaba: Örmény konferencia szamosújvári részvétellel. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./
2000. december 30.
A nemrég megjelent esszékötet /Penna Historiae, Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2000/ tíz kiváló romániai magyar szerzőt vonultat fel, akik arra kíséreltek meg válaszolni: Ment-e elébb az erdélyi világ és a hazai sorskerék? Néhai Székely János író a kérdésben már "nemzeti botrányt″ vélt észlelni, mert szerinte a nacionalizmus ott kezdődik, ahol az etnikum-központú felfogás. Vagy fordítva. A szerző kifejtette, hogy Romániában rengeteg a csalás, az átlátszó politikai trükk, mert visszaélnek a nemzettudattal. Lászlóffy Aladár esszéje szerint a történelem kezdete óta az országalapítás és -építés technológiája változatlan: nem a méltányosságra, hanem az erőre és az erőszakra épül. A nemrég elhunyt marxista filozófus, Gáll Ernő professzor szerint abban van a közép-kelet-európai, sorstragédia lényege, hogy e régió eltűnt az európai nagyhatalmak által megrajzolt kontinens-térképről, azaz elrabolták közös identitásunkat. Szilágyi Júlia az írástudók felelősségéről szólt, valamint az ettől elválaszthatatlan küldetéstudatról. Lászlóffy Csaba író, Kovács Ferenc kritikus, esszéíró, Veress Dániel és Sebestyén Mihály írt a kötetbe. /Kisgyörgy Réka: A történelem írótolla. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 30./
2001. január 17.
Marosvásárhelyen jan. 25-én tizedik alkalommal osztják ki a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztői az irodalmi fórum nívódíjait. Az idén prózáért Sebestyén Mihályt, líráért Király Lászlót, esszéért Selyem Zsuzsát díjazzák. Debüt-díjat kap Farkas Wellmann Éva és Király Kinga Júlia. Gálfalvi György a Látó főszerkesztő-helyettese elmondta, hogy 1992-ben osztották ki első alkalommal a Látó nívódíjait a Lakitelek Alapítvány támogatásával. Akkor vers kategóriában Lászlóffy Aladárt, prózában Kisgyörgy Rékát, esszében Visky Andrást, a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon szerkesztéséért Balogh Edgárt, a marosvásárhelyi rádiót teljesítményéért, a legjobb újságírói munkásságért pedig Makkai Jánost díjazták. Az évek folyamán többen kétszer is részesültek már a nívódíjban, így például Lászlóffy Aladár, Szilágyi Júlia, Sebestyén Mihály, Király László, Selyem Zsuzsa. Király Lászlónak verseiért ítélik oda másodszor a díjat, nem mintha nem lenne miből válogatni. /Antal Erika: Megújult értékek Tizedik alkalommal osztják ki a Látó nívódíjait. = Krónika (Kolozsvár), jan. 17./
2001. január 20.
Jan. 19-én 50. alkalommal mutatta be pódiumjátékát Illyés Kinga. Az élet kenyere című előadás ezúttal Kecskeméten aratott osztatlan sikert. A magyar királylány, Árpád-házi Szent Erzsébet életáldozatát feldolgozó művet a művésznő a Kecskemét-Marosvásárhely Baráti Kör Egyesület és a Kecskeméti Konzervatív Polgári Kör meghívására vitte a kecskeméti közönség elé. A meghívó két kecskeméti egyesület a kiadója annak a közeljövőben megjelenő dupla CD-lemeznek is, amelyen Illyés Kinga a 20. századi erdélyi költészet - általa válogatott - gyöngyszemeit mutatja be. A Marosvásárhelyi Rádió stúdiójában készült, közel két és fél órányi hangfelvételen Áprily Lajos, Wass Albert, Dsida Jenő, Szőcs Géza, Kányádi Sándor, Szilágyi Domokos, Majtényi Erik, Hervay Gizella, Markó Béla, Farkas Árpád, Magyari Lajos, Kovács András Ferenc, Lászlóffy Aladár versei lesznek hallgathatók. /Tóth Tamás, Kecskemét: Kecskeméten jubilált Az élet kenyere. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 20./
2001. március 8.
Márc. 6-án tartotta meg Kolozsváron, a Római Katolikus Nőszövetség (RKN) Szentegyház utcai székházában irodalmi estjét Lászlóffy Aladár Kossuth-díjas költő. A költő beszélt az árvizekről és a lelki árvizekről, s a szoborrobbantásokról, az emberiség jövőjéről és a teremtésről. Lászlóffy Aladár szerint a globalizáció nem küszöbön álló válság, hanem kihívás. Lényegében arról van szó: meginognak az értékrendek, és az érintett közösségektől függ, hogy ezek összeomlanak, vagy csak meginognak. Én nem hiszek a globalizációban - mondta végül, küldetését mindenkinek be kell fejezni, de ennek időtartama és körülményei "nem globalizáltak", hanem nagyon is emberre szabottak, nagyon is magányosak. /Szabó Csaba: Költői globalizáció. Lászlóffy Aladár irodalmi estje. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./
2001. április 6.
Ápr. 6-án Kecskeméten CD-lemezbemutató lesz, melynek meghívottja Mádl Ferenc köztársasági elnöke. Illyés Kinga Széchenyi-díjas előadóművésznő a XX. századi erdélyi költészet gyöngyszemeiből szaval az Útravaló című lemezen. A költők között van Áprily Lajos, Wass Albert, Dsida Jenő, Kányádi Sándor, Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár, Kovács András Ferenc. /CD-bemutató Kecskeméten. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 6./
2001. május 10.
Máj. 11-12-én a hargitafürdői Ózon szállodában - a Hargita megyei tanács, a Gyergyószárhegyi Alkotóközpont és a Székelyföld c. csíkszeredai folyóirat szervezésében - erdélyi magyar írók, költők tanácskozásra gyűlnek össze. A rendezvény címe: Irodalom az utódállamokban. Az előrejelzések szerint jelen lesz több (sok esetben innen elszármazott) magyarországi író, anyaországi kritikusok, irodalomtörténészek társaságában (így pl. Ágoston Vilmos, Mezey Katalin, Oláh János, Szávai Géza, Szigeti Lajos Sándor, Bányai János, Martos Gábor, Pomogáts Béla, Bodor Ádám). A belföldi meghívottak között lesz többek között: Kányádi Sándor, Kántor Lajos, Bálint Tibor, Szilágyi István, Lászlóffy Aladár, Király László, Páll Lajos, Ferencz Imre, Egyed Péter, Mózes Attila, Vida Gábor, Gálfalvi György, Gálfalvi Zsolt, Láng Zsolt, Bölöni Domokos, Ferenczes István, Bíró Béla, Fábián Ernő, Domokos Géza, Bogdán László, Borcsa János, Gál Éva Emese, valamint könykiadók (közülük néhányan írói minőségükben is): Kozma Mária, Tőzsér József, Káli Király István. A fiatal romániai magyar író- és költőnemzedék is képviselteti magát (pl. Balázs Imre József, Demény Péter, Papp Sándor Zsigmond, Gergely Edit, Molnár Vilmos, György Attila, Lövétei Lázár László, Fekete Vince, Sántha Attila). /Erdélyi Magyar Írók Találkozója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 10./
2001. augusztus 24.
Tradíciója van már a magyarózdi találkozóknak, melyet a Horváth István Alapítvány 1993-tól rendez meg a költő Horváth István szülőfalujában. Az idei találkozó szept. 1-jén lesz. A költő lánya, Horváth Arany közölte: az idei találkozó témája nemzeti sors és irodalom. Nemzetben gondolkodó, határon belül és határon túl élő írókat hívtak meg, Magyarországról: Csoóri Sándor, Görömbei András, Pomogáts Béla, Pálfy G. István (a szimpózium moderátora) Felvidékről: Dobos László, Vajdaságból: Dudás Károly, Kárpátaljáról: Vári Fábián László, Erdélyből: Ferenczes István, Fodor Sándor, Lászlóffy Aladár, Markó Béla, Nagy Pál, Sütő András. Harmincegy évvel ezelőtt jelent meg Horváth István Magyarózdi toronyalja című könyve. Az idén is a torony aljában, a parókián gyűl össze az emlékező társaság. A toronyalatti dombon fogják fel állítani a marosvásárhelyi - de a szomszéd faluban született - Hunyadi Lászlónak a költőről készített szobrát. /(Csomafáy Ferenc): Magyarózdi Találkozó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./
2001. szeptember 3.
Szept. 1-jén Nemzeti sors és irodalom címen írótalálkozóra került sor Magyarózdon. A Horváth István-emlékmű felavatásával egybekötött ünnepségen sok anyaországi és határon túli magyar irodalmi személyiség vett részt. Erdélyből jelen volt Kötő József EMKE-elnök, Cseke Péter, Fodor Sándor, Lászlóffy Aladár, Nagy Pál, Sütő András, valamint Czirják Árpád érseki helynök és Fülöp G. Dénes, a marosvásárhelyi vártemplom lelkésze. Magyarországról Csoóri Sándor, Pálfy G. István és Pomogáts Béla a Magyar Írószövetség elnöke jöttek el. Kárpátalját Vári Fábián László képviselte. Horváth Arany, az 1977-ben elhunyt költő lánya és a Horváth István Alapítvány elnöke és alapítója nyitotta meg a megemlékezést. Kötő József vette át a szót. "Horváth István tornyában megkonduló harang szavára összegyűltek a Kárpát-medencei magyarság próféta lelkű alkotói, akiknek fülük van a harangszóból kicsengő üzenet meghallására. Itt Erdélyben, Magyarózdon a transzszilván szellem jegyében összesereglettek azok, akik hisznek történelmi küldetésükben. Az összegyűlteknek pedig együtt kell hinniük a költővel: "...Amit nem kezdhetsz el újra, csak azt szabad megsiratni!"" - mondotta. Horváth István költő a diktatúra áldozata volt. Életének utolsó évtizedében állandó megfigyelés alatt tartották, halála nem egyszerű baleset volt, szándékosan gázolták el a szekuritáté emberei. A beszédek a templomkertben felállított szobornál folytatódtak. A Hunyadi László készítette emlékműre felavatása után koszorúkat helyeztek el. A sírkőre emlékeztető fehér kőtáblán domborműplakett őrzi a költő képmását és nevét. A találkozás végén összeállított zárónyilatkozatban a következők állnak: "...nem az emlékezés, hanem a sorsunk által kikényszerített, de eddig igazában meg nem talált utak keresése volt tanácskozásunk fő célja." A marosvécsi találkozó óta" erősen lefokozódott az irodalom és általában a szellem jelentősége. Az 1989 és 1990 óta történő változások többnyire immár a szabadság jelszavával folytatták a lefokozást, az évszázadok által megmért esztétikai és erkölcsi értékrendek megbontását. Szavunkat épp azért emeljük fel, hogy a különböző, magyarságunk léte által érintett országok rendszerváltoztató folyamatai a továbbiakban ne csupán a politika sokszor kényszerűen álságos követelményei, hanem a kultúra, az irodalom időket összefogó igényei szerint is alakulhassanak." /Valkai Krisztina: Utak keresése - Írótalálkozó Magyarózdon. Horváth István-emlékművet avattak fel a költő szülőfalujában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./ Sütő András abból indult ki, hogy a közelmúlt irodalomtörténetében van egy korszak, harminc-negyven esztendő, amelyet csak úgy elintéznek, teljesen üres foltként kezelnek, esztétikailag meg nem történt irodalmi szakasznak nyilvánítanak. - Horváth István (...) az értékteremtés évei után jutott egy olyan hosszadalmas periódusba, amely őt egyrészt költői mivoltában majdnem hogy porba tiporta, másrészt pedig olyan önvád korszakába sodorta, amely élete végéig tartott. A Horváth István-i önvizsgálat, amelyet ettől a nemzedéktől oly sokan kértek, valójában minden kérelem nélkül az ő verseiben és az ő 1960 utáni köteteiben tapasztalható, hangoztatta Sütő András. Csoóri Sándor esszéjét sokan és sokszor fogják majd idézni. - Évtizedeken át készültünk rá lélekben, hogy majd egyszer eljön a demokrácia, de sosem gondoltuk azt, hogy valójában egy absztrakciót várunk, hiszen annyi demokrácia van, ahány ország, ahány külön sorsú nép. A demokrácia az első pillanatoktól szembekerült az irodalom belső törvényeivel és hagyományával. Mire buzdított minket ez a hagyomány? Azt kalapálta belénk, hogy minden jó irodalom összeesküvés a kor ellen. Olyan szorító, amelyben az író körmérkőzést játszik a társadalom minden szimbolikus szereplőjével, politikával, hatalommal, halállal, szerelemmel, a gyöngédség angyalával... Hogy a láthatóvá vált küzdelem végén a katarzis élményével ajándékozzon meg sokakat. Irodalom és társadalom természetesnek mondható feszült viszonyát a demokrácia megváltoztatta. Leginkább azzal, hogy a nagyrészt gyötrelmes kérdések megoldására sokkal tetszetősebb ajánlattal jelentkezett. A négyévenkénti szavazás ígéretével. A lélek forradalma helyett a szavazófülkék forradalmára hivatkozott. Ha a magyar irodalom századokon át nem vállalt volna olyan történelmi és politikai föladatokat, mint amilyeneket - kényszerűségből - vállalt, sose zuhant volna bele a demokrácia csapdáiba. Már csak azért sem, mert mindegyik megmaradt volna a maga külön pályáján, és nem próbál összevegyülni a másikkal. Tíz év után világosan látjuk, hogy ez a vegyülés lehetetlen. Ugyanis tűzről és vízről van szó. Az irodalom nem élhet meg például a nagyság szándéka és a hajlíthatatlanság feltételei nélkül. Vagyis: ábrázolhatja, de nem fogadhatja el az alkukat. A demokrácia viszont a kompromisszumokra épít. Az igenek és a nemek kidekázott darabjaira. Igazmondásra ösztönöz, lázít, miközben a mértékletesség mondatain töri a fejét. /Bölöni Domokos: Horváth Istvánra emlékeztek. Tűzről és vízről van szó. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 3./
2001. szeptember 10.
A Horváth István Alapítvány által szervezett magyarózdi találkozón zárónyilatkozatot fogadtak el. Útkeresés volt a tanácskozás célja. Erősen lefokozódott az irodalom és általában a szellem jelentősége, 1989 után folytatódott a lefokozás, a hagyományos, az évszázadok által megmért esztétikai és erkölcsi értékrendek megbontása. Felemelték szavukat azért, hogy a magyarság léte által érintett országok rendszerváltoztató folyamatai a kultúra, az irodalom időket összefogó igényei szerint is alakulhassanak. A demokrácia némely országban látszatokra épülő gyakorlata a magyarság számára a kis- és nagyközösségi autonómiák kiharcolásában nem hozott eddig eredményt. A pártpolitika mellett az össznemzeti érdekeket és értékeket képviselő kultúra távlatosságára kellene áttenni a nyomatékot. Visszaadni a valóságos értékek becsületét. A közösségteremtés, a sorsvállalás pátoszát. Csak az "újra öntudatra ébredt közösség tudhatja elfogadni azt a nemzetegységesítő gondolatot, melyet végre bátor kiállással képviselnek legjobb államférfiaink. Nincs olyan demokrácia, amely a kultúra értékeit ismerő közösség nélkül is működőképes." "A magyar nemzet huszadik századi megmaradása nem képzelhető el Kodály és Bartók, Illyés és Németh László, Benedek Elek, Kós Károly és Tamási Áron életművének hatása nélkül." Az aláírók: Czirják Árpád, Vári Fábián László, Fülöp G. Dénes, Pálfy G. István, Horváth Arany, Sütő András, Csoóri Sándor, Lászlóffy Aladár, Pomogáts Béla, Nagy Pál, Fodor Sándor, Cseke Péter, Kötő József. /Nemzeti sors és irodalom. A Magyarózdi Találkozó zárónyilatkozata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./
2001. október 2.
Szept. 29-30-án ünnepelte a Mesekaláka, Sepsiszentgyörgy gyermekszínháza negyedik születésnapját. Meghívták Lászlóffy Aladárt Farkas Árpádot az ünnepségre. Lászlóffy megzenésített versét hangzottak el, majd Farkas Árpád versei következtek. /(Éltes Enikő): Lászlóffy Aladár és Farkas Árpád a gyermekek között. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 2./
2001. október 15.
Író-olvasó találkozóval kezdi nyolcadik évadját okt. 16-án Kolozsváron a népfőiskola a Györkös Mányi Albert Emlékházban. Meghívottak: Bálint Tibor, Cseke Péter, Csép Sándor, Dehel Gábor, Demény Péter, Egyed Emese, Fodor Sándor, Jancsó Miklós, Kántor Lajos, Király László, Kiss János, Lászlóffy Aladár, Lászlóffy Csaba, Létay Lajos, Molnos Lajos, Mózes Attila, Muzsnai Magda, Szabó Gyula, Tompa Gábor. Műveikből adnak elő rövid részleteket. /Évadnyitó a Kolozsvári Népfőiskolán. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 15./
2001. október 29.
Az 1956-os magyar forradalom 45. évfordulója alkalmából - kissé megkésve - az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke, Dávid Csaba baráti beszélgetésre hívta meg az RMDSZ székházába azokat, akik sokat szenvedtek, börtönbe kerültek amiatt, hogy szolidarizáltak a magyarországi forradalommal. A találkozón jelen volt - egykori elítéltként - dr. Csiha Kálmán nyugalmazott református püspök, Kelemen Atilla parlamenti képviselő, Fodor Imre és Csegzi Sándor - Marosvásárhely alpolgármesterei és sokan mások. Varga László kemény szavakkal illette Sütő Andrást, Kántor Lajost, Lászlóffy Aladárt, Benkő Samut és társaikat. "Arra kérjük őket, hogy ha annakidején elítélték magatartásunkat, őrültségnek tartották, s azóta nem voltak képesek bocsánatot kérni, akkor most legalább hallgassanak, ne képviseljenek bennünket" - mondotta a nyugalmazott református lelkész, aki több évet börtönben töltött. Kelemen Atilla szerint ezek túl kemény szavak. Az "ötvenhatosok" kemény szavakkal bírálták az RMDSZ túlságosan mérsékelt politizálási stílusát. /(Máthé Éva): "Ötvenhatosok" kemény szavai. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 29./
2001. november 29.
Magyar Írószövetség 1061 tagjából 339-an vettek részt a Pesti Vigadóban tartott nov. 24-i közgyűlésen, s ebből 71 tag a határon túlról érkezett. A résztvevők már érkezéskor kézhez kapták Pomogáts Béla elnöki beszámolóját, amely kitér az irodalom rendszerváltás utáni autonómiájának, közéleti szerepvállalásának kérdéseire, illetve többközpontúságából adódó struktúrájára, melynek" köztársaságában" az anyaországi mellett szerepe van a romániai, szlovákiai, jugoszláviai, kárpátaljai, valamint a nyugati magyar irodalmaknak. A beszámoló kitért az irodalom plurális szervezeti életére, az írószövetség mellett létrejöttek más írószervezetek is. A gyűlésen részt vett és némileg kampányízűen szólalt fel Kovács László MSZP-elnök. Pomogáts Babits Mihályt idézve a "kettészakadt irodalomról", a magyar irodalom szekértáborokra szakadásáról szólt, szembeállítva azt határok fölötti egységével. Gálfalvi Zsolt fölemlítette, hogy a határon túli tagok negyedik alkalommal vesznek részt a közgyűlésen, amely minden évben ugyanazokkal a gondokkal szembesül. A közgyűlésen megválasztották a választmányt. A legtöbb szavazatot (234) Pomogáts Béla gyűjtötte be, őt Kalász Márton, majd Jókai Anna követték. Erdélyiek közül Lászlóffy Aladár nyerte a legtöbb szavazatot. További választmányi tagok Erdélyből: Kántor Lajos, Szilágyi István, Farkas Árpád, Gálfalvi György, Szőcs Géza, Bálint Tibor, a korábban áttelepültek közül pedig Csiki László és Beke György. Más régiókból való tagok: Gion Nándor, Balla D. Károly, Vári Fábián László. Az új elnököt a választmány 10-15 napon belül megválasztja. /(Gál Éva Emese): A Magyar Írószövetség közgyűléséről. 71-en a határon túlról érkeztek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./
2001. december 28.
Marosvásárhelyen dec. 19-én tartotta a Deus Providebit Tanulmányi Házban az Ügyes Kezek Alapítvány (Hit és Fény közösség) karácsonyi vetélkedőjét. A műhelycsoport tagjai - értelmi sérült fiatalok - mérték össze tudásukat. Tíz versenyző állt ki a pódiumra, és fogyatékosságaikat, félszegségüket legyőzve szavalták Ady Endre, Dsida Jenő, Juhász Gyula, Lászlóffy Aladár és más ismert és kevésbé ismert költők karácsony témájú verseit, megható átéléssel. A díjazás külön színfoltja volt, hogy az okleveleket Peres Hunor, az alapítvány egyik mozgássérült fiatalja készítette. /Simó Ágnes: A másság dicsérete. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 28./
2002. április 2.
Elhunyt Veress Dániel /Sepsiszentgyörgy, 1929. jún. 1. - Sepsiszentgyörgy, 2002. márc. 29./ /esszé- és drámaíró, követte pár évvel ezelőtt tragikusan eltávozott fiát, Veress Gerzson költőt. Veress Dániel a kolozsvári egyetemi éveket leszámítva mindvégig szülővárosa értelmiségi rétegének egyik meghatározó, aktív személyisége. Elismert Mikes-kutató - neki köszönhető az első román Mikes kötet értő válogatása és jegyzetanyaga, a felvilágosodás kora erdélyi műveltségének kitűnő ismerője. Ötvenedik születésnapján írta róla Lászlóffy Aladár: "Veress Dániel neve és munkássága nem regionális értelemben, de elszakíthatatlan szülőföldje mai arculatától. Köszönthetjük benne is, ahogy megvalósítja kis Európáját odahaza, és a nagyvilág impulzusaiból is a magunkét igyekszik gyűjteni..." /(Cseke Gábor): In memoriam Veress Dániel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./
2002. április 18.
Az 1992-ben alapított Magyar Művészeti Akadémia ? eddigi életműve elismeréseként ? rendes tagjai sorába fogadta Jakobovits Miklós festőművészt, a Barabás Miklós Céh elnökét Az Akadémia eddigi erdélyi tagjai: Benkő Samu művelődéstörténész, Kányádi Sándor és Lászlóffy Aladár költők, Sütő András író, valamint Terényi Ede zeneszerző. /Akadémiai tagság Jakobovits Miklós festőművésznek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 18./
2002. május 24.
Balázs Imre József és Ciprian Valcan a szerkesztői annak a Travers című, Az erdélyi magyar irodalom antológiája alcímet viselő, az A treia Europa Alapítvány támogatásával nemrég megjelent kötetnek, amelyet máj. 23-án mutattak be Kolozsváron. Balázs Imre József, a kötet egyik szerkesztője a bemutatón elmondta, az antológia kezdetben az ugyancsak A treia Europa /Temesvár/ folyóirat része lett volna, ám kötetté nőtte ki magát. A Traverset kiemelkedő kortárs magyar írók és költők műveiből állították össze, valamint olyan tanulmányokból, amelyek az erdélyi, illetve romániai magyar irodalomról szólnak. A kötet többek között Szilágyi István, Bodor Ádám, Láng Zsolt, Molnár Vilmos, Orbán János Dénes, Kányádi Sándor, Lászlóffy Aladár műveit tartalmazza. / B. Á.: Kétnyelvű antológia. = Krónika (Kolozsvár), máj. 24./
